Rendszer-prompt (System prompt)
A háttérben futó, a felhasználó elől gyakran elrejtett alaputasítás, amely meghatározza az AI viselkedését, szerepkörét és korlátait az egész beszélgetés során.
Analógia
Mint a munkaköri leírás egy új alkalmazottnak: mielőtt megkapná az első konkrét feladatát, tisztázza, hogy mi a szerepe, mik a hatáskörei és milyen stílusban kell kommunikálnia az ügyfelekkel.
Miért fontos?
Ez adja meg a kereteket a munkához: ezen keresztül állíthatjuk be, hogy a modell mondjuk szigorú jogászként vagy kreatív szövegíróként viselkedjen. Ha a rendszer-prompt jól van megírva, nem kell minden egyes kérdésnél újra elmagyarázni a kontextust és a szabályokat.
Hogyan működik?
A rendszer-prompt az alkalmazás által a felhasználói kérés elé adott irányelvek és háttérbeállítások egyike. Meghatározhatja az asszisztens szerepét, a válasz stílusát, a használható eszközöket, a biztonsági szabályokat vagy azokat az eseteket, amikor további adatot kell kérnie. A modell ezt a beszélgetés többi részével együtt kapja meg. A konkrét működés attól is függ, hogyan állítja össze az alkalmazás a bemenetet, illetve milyen szabályokat érvényesít külön a program.
A felhasználó általában nem látja ezt az utasítást, de érzékelheti a hatását: például egy ügyfélszolgálati asszisztens röviden válaszol, csak a termékdokumentációt használja, és továbbirányítja a nem odaillő kérdést. A rendszerutasítás segíti az egységes viselkedést, de nem feltétlenül írja felül a modell minden korlátját, és nem helyettesíti az alkalmazás szintű hozzáférés-ellenőrzést. Fejlesztésnél a konkrét feladatokkal és szélső esetekkel együtt kell kipróbálni.
Példa
Egy belső tudástári asszisztens alaputasítása előírja, hogy a válaszokat a megadott szabályzatból készítse, a forrást nevezze meg, és hiányzó információ esetén kérjen pontosítást.
Gyakori tévhit
A rendszer-prompt nem megbízható biztonsági zár önmagában; az érzékeny műveleteket a program jogosultságaival is korlátozni kell.